A község több hajdani települése nyomát őrzi határában: az egyik Gyiszmó néven szerepelt, már az 1055-ös tihanyi alapítólevélben.1267-ben a Szentszék ezt a birtokot Gyesznó vagy Apáti néven erősítette meg a tihanyi apátság részére. Az 1211-es összeírás szerint Apáti mellett létezett Füzegy nevű helység, s a kettő összevonásából lett azután Füzeapáti. Az 1232-37. évi tizedjegyzékben már megtalálható a Bar településnév is.
1500-ban a Szakadáti családnak voltak itt birtokai, s feljegyezték az Óbár, Újbár neveket ebből az időből. A török koppányi megtelepedését követően e települések többsége odaveszett, az 1573-74-es török kincstári adólajstromban Óbár hat adózó házzal szerepelt. A hódoltság után a veszprémi püspökség birtoka lett a környék, az ő telepítési politikájuknak következtében Kisbáron magyarok, Apátiban illirek települtek le. A telepítés idején, 1724-33 között alakult ki a mai faluhatár, s a Festetich család is szerzett birtokokat ebben az időben.
1772-ben Kisbárapátinak már volt elemi iskolája és római katolikus plébániája. Az 1769-ben épült katolikus templom kupoláját Dorfmeister freskói díszítik. 1785-ben több mint nyolcszáz lakost számláltak össze itt. A jobbágyfelszabadításra 1858-ban került sor, ekkor jutott földhöz 51 úrbéres jobbágy és 28 zsellér. A lélekszám 1848-ra megközelítette, majd a századfordulóra elkerülte az ezret. Az 1871-es községtörvény eredményeként jött létre Kisbári Körjegyzőség, amelyhez Bonnya és Fiad is tartozott.
A falu neve hivatalosan 1907-ben lett Kisbárapáti. Ekkor hozták létre a Hangya szövetkezetet, s iparos- és gazdakör alakult, lövészegylet kezdte meg munkáját. A Nagyatádi-féle földreform során jelentős szántót és házhelyet osztottak ki, a legnagyobb birtokos továbbra is a veszprémi püspökség maradt, 800 hold földdel. Később téeszek alakultak, majd ezek megszűnésével nehéz helyzetbe kerültek az itt élők, hiszen a munkát jelentő mezőgazdaság jelentős megcsappant.
